Írói utószó
Köszönetnyilvánítás
"Last day greenies! Let's rise and shine..."

Mint azt tudhatjátok, kedvenc bököttjeink története ezennel véget ért, így eljött az ideje, hogy búcsút mondjunk az elmúlt hónapoknak.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki figyelmesen és türelmesen végigolvasta az egész történetet. Igazi hősök vagytok és nagyon szeretünk titeket, még akkor is, ha valaki sosem adott magáról életjelet.

Az oldalsávban található modulokat ismételten frissítettük, így kikerültek az újonnan kapott díjaink, amiket ezúttal is szeretnénk megköszönni. Ha érdekelnek a válaszaink, kérdéseink, nézzetek be nyugodtan.
Ugyanakkor levettük az oldalról a chat-ablakot, egyikünk sem tervezi, hogy minden nap visszalátogat.Úgy hisszük, felesleges lenne megtartani.

És végezetül... aki ismer (szerecsendio), azt tudja, nekem egyfajta szokásom, hogy a befejezett történeteimtől egyfajta visszaemlékezéssel, nosztalgiázással búcsúzom, így szeretném ezúttal is hasonlóan lezárni ezt a számunkra igazán kedves blogot.

Pár tény, amit lehet, hogy senki sem tudott:
szerecsendio:

  • Feltett szándékom volt, hogy Jorge beleszeressen Marybe, végül elvetettem, ugyanis unalmas lett volna egy szerelmi háromszögről írni. Nem akartam ezzel a klisével elrontani az alaptörténetet.
  • Eredetileg két fejezettel hosszabb lett volna a harmadik rész, végül FantasyGirl rávett, hogy vonjunk össze két-két részt, hogy elkerüljük a vontatottságot.
  • A PART I. előzetesét két változatban is elkészítettem.
  • Az utolsó pillanatban majdnem meggondoltam magam, és megmentettem Teresa életét, végül mégsem így történt.
  • A lány egyébként már kezdetektől fogva ellenszenves volt a számomra, csupán a Halálparancs elolvasása után vált szimpatikussá, és ez változtatta meg Mary érzéseit is.
  • Az egyik fejezetben benne maradt egy megjegyzés a Tönkökkel/Rönkökkel kapcsolatban, amit eredetileg csupán FantasyGirlnek szántam, ugyanis elbizonytalanodtam, és nem tudtam, az író hogyan is hívta azt a helyet a Tisztáson... FantasyGirl viszont azt hitte, Mary szánt szándékkal felejtette el a nevét.
  • Egyszer annyira bénán nyúltam bele a cserékhez készített szövegdoboz kódolásába, hogy az egész oldalsáv eltolódott kicsit... Nagyon megijedtem. Azóta egyetlen cserét sem tettem ki, mindet FantasyGirl oldotta meg.
  • Az ellenszert már a kezdetektől fogva meg szerettük volna találni, viszont az eredeti vázlatainkban nem szerepelt a Sirató-méreg elleni oltás, csupán Minho vére és egy hibás egyenlet, amiben a komponens nem stimmelt (a hibára egyébként Thomas jött volna rá).
  • Úgy terveztem, hogy először Mary fogja kimondani azt a bizonyos szeretlek szót, de végül Newt búcsúlevele megelőzte a lányt. Akaratomon kívül.
  • A második fejezet első bekezdése már az első fejezet befejezése előtt elkészült, mert képtelen voltam visszafogni magam az írótársam nagy örömére, akinek így át kellett gondolnia az első rész végét, ugyanis abban Mary magához tért volna, így viszont csak a Kóroncoknál ébredt fel.
  • Így utólag visszagondolva kicsit sajnálom, hogy a perzseltföldi részekből kimaradt az a szórakozóhely, ahol Brenda és Thomas kissé bedrogozva táncoltak, de ez érthető okokból nem illett bele, hisz Newt ott sem volt.
  • Jorge karakterét a könyvben mindig egy sombrerót viselő, napbarnított bőrű, huszonéves srácnak képzeltem, így esett a választás Tylerre a filmben szereplő színész helyett. 
  • Volt egy apró szóváltás, amit FantasyGirl már a történet vázlatának elkészítése előtt bele akart csempészni a fanfictionbe, ez pedig nem más, mint a: Hogy érzed magad? Mint egy aszott barack. (ez a párbeszédrészlet nem mellesleg a 17. fejezetben található)
  • Majdnem minden fejezet esetén a párbeszédek voltak kész elsőként, csak utána írtuk bele az érzéseket, történéseket. 

FantasyGirl:
  • szerecsendio érdekességei után nem nagyon tudok semmi izgalmassal szolgálni, nehéz ilyen hosszú idő után bármit is mondani írni
  • Az egyik húgom születésnapjára írtam Newtos novellát, amikor először megfordult a fejemben, hogy Útvesztő-fanfictiont írhatnék. Az eredeti ötletemben a történet az első rész végétől teljesen másképp folytatódott volna (akkor még nem olvastam a többi könyvet), de az egészet megváltoztattam a 3. kötetet olvasva és írótársam hatására.
  • A dizájnok közül a jelenlegi a kedvencem.
  • Ez volt az első történet, melyben végig fiú szemszögből írtam. Ráadásul Newt nem az a tipikus csajozógép vagy hős romantikus volt, mint a legtöbb főhősöm, ezért egészen új volt vele írni. Sokszor éreztem úgy, hogy túl filozofikusra veszem a figuráját.
  • A PART III. első fejezetében Newt végig csak képzeleg. Talán ezt volt a legnehezebb megírni, hiszen végig csak szenvedett, és senkivel sem volt valódi interakciója. Eléggé taccsra vágott, hogy jól le tudjam írni a fájdalmát.
  • Mindenképp beleszerettem volna szőni Newt lábának megsérülésének történetét, mert ez nagy befolyással volt a jellemére.
  • Imádtam a visszaemlékezéseket írni. Ez volt a legjobb része a Buggyant-létnek.
  • A Samuel név onnan jött, hogy Thomas Brodie Sangster 3-4 filmjében is volt Sam, és ez a név szerintem passzol is hozzá. 
  • Az eredeti történetben Sonyával shippeltem Newtot.
  • Thomas Brodie Sangster szerintem tökéletes Newt, még ha fizikailag más is mint a könyvben leírt.
  • Mint azt a fiú gondolataiban is kihangsúlyoztam, szerintem a VESZETT jó. Csak az eszközei nem.
Pár hihetetlen adat:
  • 46 bejegyzés
  • 39 rendszeres olvasó
  • 8 díj
  • 173 kommentár (a válaszainkkal együtt)
  • 23000+ oldalmegjelenítés

Bár itt már nem lesz több bejegyzés, ráadásul FantasyGirl  úgy döntött, elhagyja a blogspotot, engem bármikor megtalálhattok az aktív blogjaimon, ha olvasni támadna kedvetek.
Addig is be careful! Don't die!

And remember: WCKD is good.
FantasyGirl szerecsendio 

14 megjegyzés:

  1. Drága írónők!

    Már vártam ezt a bejegyzést, ugyanis mindenképpen szerettem volna legalább egyszer mindkettőtökhöz szólni. Tudom, egymás fejezeteinél sokszor megemlítettem a másikatokat, de azért ez mégis más, ez valami nagyobb annál.
    Először, amit nagyon bírtam a blogotokban mindig is: az elnevezések. Nem csak sablonos szöveggel csináltátok, mindent modult valami egyedi elnevezéssel dobtatok fel, amitől mindig mosolyogni támadt kedvem, ha odapillantottam. Nem mellesleg a gyönyörű dizájnért is oda meg vissza vagyok, a kódolásért, de ezt szerintem már sokszor említettem! x3
    Amit csodáltam bennetek: a fejezetek címei és rendszerességei. Én a magam részéről szerintem borzalmas címadó vagyok, néha magának a történetcímnek sem találok megfelelőt, nem még hogy a fejezeteknek! Ennek ellenére ti mindig megtaláltátok a megfelelőt, sosem éreztem úgy, hogy ezt most teljesen jogtalanul neveztétek el így és úgy. A rendszeresség miatt pedig most utoljára is leborulok a lábaitok elé, hiszen azért elég szép teljesítmény ez két olyan lánytól, akik elfoglalt mindennapokban élnek! FantasyGirl egyetemre jár, szerecsendio meg most érettségizik... Csodállak titeket kitartásért, amivel írtátok ezt a történetet, és azért, mert sosem hagytatok senkit sem cserben, még annak ellenére sem, hogy nem kaptatok sok véleményt!
    Amiért szégyellem magam: hogy sok ideig magatokra hagytalak benneteket. A nyár utolsó hónapjában nekem összejöttek a dolgok, utána pedig egyszerűen csak teltek a hetek, és végül a hónapok, én pedig késve ugyan, de visszatértem hozzátok. Bár nem mutattátok semmi jelét, hogy neheztelnétek rám, én azért még egyszer megragadnám a lehetőséget, hogy őszintén bocsánatot kérjek emiatt!
    Amiért bosszankodok: hogy nem kaptatok elég nagy figyelmet. Sosem értettem, hogy miért jó az embernek, ha vélemény nélkül hagy egy-egy történetet, amit olvas, még ha negatív véleményen is van róla, vagy nem ért mindennel egyet, szerintem kulturáltan azt is ki kellene nyilvánítania. Fájt látni, hogy sokszor csak én kommenteltem nektek a fejezetek alá, és ez bosszantott, hiszen a feliratkozók száma miatt sem kellett volna, hogy ez így történjen. Mindenesetre szerintem nincs szükségetek egy tömegnyi emberre, hogy tudjátok: emlékezetes történetet alkottatok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádtam végigkísérni a karakterek útját, fejlődésüket, és az egész életüket, amit feltártatok előttünk! Ha ők sírtak, akkor kicsit én is sírtam, ha szomorkodtak, akkor megszakadt a szívem értük, de ha nevettek, akkor én is velük együtt nevettem! Igyekeztem mindig megfelelő szavakkal átadni az érzéseimet, gondolataimat, amit remélem, sikerült is! :) Nem kis munka lehetett, hogy egy már létező történetet ilyen szinten átalakítsatok, és a magatokénak tudjatok; erre én fel is hoznék egy könyvsorozat példát: Julie Kagawa Vastündérek című eredetileg trilógiáját, ami azóta persze kiegészült több kötettel is. Ott is az írónő nem saját történetet mutat be, de ahogy lefesti a világot, senki sem kérdőjelezné meg, hogy maradandót és immár a magáét alkotta meg! Az első pillanattól kezdve ehhez a történethez hasonlítottam a tiéteket is. :)
      Az érdekességeket pedig izgatottan olvastam végig mindkettőtöknél, és állíthatom, hogy nagyon jókat írtatok le! Nekem személy szerint mindig is nagy öröm volt, ha az író kicsit belátást engedett a fejébe, akár a végén, akár a dolgok közepén... Én mindig is szerettem többet megtudni a történet hátteréről, azokról a dolgokról, amikről az olvasóknak fogalmuk sem lehetett, a meghiúsult tervekről, a spontán ötletekről... Köszönöm, hogy megosztottátok ezeket velünk! :3

      Nem tudom, mi mást mondhatnék még, egyszerűen csak szeretném, ha tudnátok, hogy nem volt hiába való ez az egész, hogy megérte írni és befejezni! Nem csak miattunk, olvasók miatt, hanem magatok miatt is! :)
      Vigyázzatok magatokra, és kívánom, hogy érjetek el további sikereket még a bloggerközösségben!
      FantasyGirl: Tudod, hogy támogatlak mindenben, FantasyGirlként, Miyeonként, akármit is csinálsz! <3
      Szerecsendio: Veled pedig úgy hiszem még sokáig fogok találkozni a Jégmadár című blogodon - és annak folytatásán -, ahol tartozok neked még két résszel, amiket igyekszek pótolni! <3
      Remélem, titeket kettőtöket még valamikor láthatlak együtt egy közös történetben, mert haláli jó páros vagytok!

      Köszönöm, hogyha nem teljesen az elejétől is, kisebb kihagyással, de itt lehettem veletek és részese lehettem ennek a csodálatos történet, a szereplők rögös, de végül boldog útjának! <3

      Minden jót nektek!

      Hatalmas nagy ölelés: Bia.

      Törlés
    2. Drága Bia!

      Ezúton csak a magam részéről szeretnék szólni, hiszen úgy gondolom, szerecsendio is fog majd hozzád intézni szavakat. Az viszont biztos, hogy mindketten hálásak vagyunk Neked.
      Nem tudom eléggé kifejezni, hogy mekkora támogatást jelentett az, hogy olvastad a fejezeteinket, és épíítő kritikát fűztél hozzá. Nem féltél megjegyezni, hogy ha valamit nem értettél, nem volt világos vagy valami nem tetszett, mi ezeken utóbb javítani tudtunk vagy esetleg belefűzni értelmesebb magyarázatot. Emellett a visszajelzésed is nagy megkönnyebbülést jelentett nekünk, hogy jó úton haladunk a történettel, nem rontjuk el az általatok szeretett karaktereket, és tudunk újat mutatni a Dashner bácsi által fantasztikusan felépített világból, mialatt nem untatunk titeket. Nem kellenek százak a feliratkozóknál, ha van néhány ilyen lelkes olvasónk. Én legalábbis így gondolom.
      Emellett ezúton is szeretném megköszönni a dicsérő szavaidat, melyek a dizájn, kódolást avagy éppen a fejezetcímeinket illette. Ez utóbbi meglepő módon nem okozott akkora gondot, mint hittem volna - pedig én is szörnyű vagyok címadásban: vagy jön az ötlet, vagy nem lehet erőltetni. Köszönöm, hogy végigkövettél minket, hogy visszatértél a kihagyásod után, amiért egyáltalán nem neheztelünk, amiért többszörösen bepótoltad a kimaradt időt és mindig kommenteltél. Köszönöm a jókívánságaidat és töretlen támogatásodat. Mint mindig, rengeteget jelent! <3
      Hasonló jókat kívánok neked, sok-sok kitartást sulihoz és sok-sok ihletet az esetleges történetekhez! ;)

      Visszaölel, de jó szorosan: Kitti

      Törlés
    3. Édes, drága Bia!
      A legtöbb dolgot Kitti már felsorolta, de természetesen nem hagyhattam ki, hogy én is válaszoljak, hiszen valóban nagyon sokat jelent nekünk a jelenléted ezen a blogon. Mondhatni hosszú ideig te voltál az egyetlen támaszunk. A te véleményeid szerint tudtuk, hogyan alakítsuk a szálakat, amikor azok nem voltak elég érthetőek, tudtuk, kiknek szurkolsz, kiket szívlelsz, kiket utálsz... köszönjük!! <3
      Őszinte boldogságot okoz, hogy sikerült megfelelő, számodra tetszetős designt készítenünk, hiszen a legtöbb embert a borító fogja meg elsőként, nem igaz?
      A címadás (nem csak a blog címének kitalálása, de a fejezetek címei is) meglepően könnyű volt. Részemről volt, hogy elolvastam a vázlatainkat, az aktuális fejezet tartalmát és már meg is fogalmazódott bennem a megfelelő angol mondat. Figyelmes tőled, hogy még ezekre is képes vagy kitérni, pedig ezek már tényleg csupán apróságok. Ezen is látszik, hogy mennyire édes vagy... de komolyan!
      A rendszerességgel pedig könnyű dolgunk volt olyan szempontból, hogy már 2014. december végén elkezdtük írni az első részeket, így eleve előnyből indultunk. Nem tudom, mi lett volna, ha nem így csináljuk. Ha nem írjuk meg az első tíz részt publikálás előtt. Nagy valószínűséggel belecsúsztunk volna, ugyanis az utolsó fejezet, hála nekem, az azt megelőző napokban készült el. Ezért sem éreztem a kommentedig egészen jónak, hiába dicsérte Kitti is.
      Persze, hogy nem hagytunk cserben senkit, kommentek ide vagy oda. A történetet elsősorban ugyanis a saját szórakozásunkra írtuk. Azért, mert Newt megérdemelte a boldogságot, amit J. Dashnertől sajnos nem kaphatott meg. :(
      Jaj, Istenkém, ne kérj bocsánatot semmiért, oké? Semmi okod nincs rá! Melletted, a hozzád hasonlóan lelkes olvasók mellett amúgy is eltörpül a feliratkozók száma. <3 Az pedig, hogy egy másik műhöz hasonlítod azt, amit végigvittünk.. igazán megható. Nem találok szavakat.
      Ugye? Én is úgy imádom az ilyen kulisszatitkokat, még ha nem is árultunk most el olyan hatalmas dolgokat. Az ilyeneket órákon keresztül is el tudnám olvasgatni. Örülök, hogy tetszett az ötlet, hogy ezzel búcsúztunk.
      Kívánom, hogy minden, amit szeretnél elérhetővé váljon a számodra!
      Remélem, hogy még sokáig tudhatlak az "olvasóim" között, mert egy igazi kincs vagy.
      Millio puszi Xx

      Törlés
  2. Sziasztok! Nem azért írok, mert elolvastam ezt a blogot, bár ha lesz időm, tuti belenézek. Egy ideje ráakadtam FantasyGirl blogjaira és egyszerűen csak faltam a történeteket és a sorokat. Egyszerűen lenyűgözött mind, vagyis ezt nem tudom teljes mértékben kijelenteni, ugyanis ma éppen a 5sos Mikey történetet olvastam és egyszer csak hirtelen nem tudtam megnyitni a következő fejezeteket. Kissé lesokkolódtam, mert pont a történet legizgalmasabb részénél jártam. Elvileg meghívó kell ahhoz, hogy olvashassam a blogot, de sehol sem tudom felvenni veled a kapcsolatot FantasyGirl. Nagyon örülnék, ha elérhetővé tennéd újra a blogjaidat, mert megőrülök, ha nem tudom meg a végét és a többit is el szeretném olvasni. Tudom, hogy már elég rég írtad azokat, de én csak most akadtam rájuk és tűkön ülve várom, hogy olvashassam. Remélem, hogy látod ezt és teszel valamit. E-mail címem: fanni971219@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!
      Ha nem olvastad volna a 5SOS-os blogomon az egy hónappal ezelőtti búcsúbejegyzésemet, akkor valóban váratlanul érhetett a bezárás. Egyelőre kérdéses ideig felfüggesztem a profilomat, és mivel nem leszek jelen, így nem szeretném, ha a történeteim szabadon keringnének az éterben, ezért e kivételével az összeset priváttá tettem.
      Sajnálom, hogy félbeszakadt az olvasásod, de megnyugtatlak, az összes történetem happy enddel zárult. Remélem, nem haragszol és valamelyest megérted, miért nem akarok senkivel sem kivételezni.
      Üdv, FantasyGirl

      Törlés
    2. Sajnos nem olvastam a búcsú bejegyzést, mert esélyem sem volt rá. Ugyanis még azelőtt letitkosítottad, Mielőtt a végére értem volna. Sajnálom, de nem nyugtat meg a tudat, hogy boldog vége lett mindnek, mert én akartam a végére érni és rájönni. Kicsit dühös vagyok, mert csak gondolod bele magad a helyembe: Olvasol egy eszméletlen jó könyvet, beleéled magad, mert ilyet még nem olvastál. Amikor a legizgalmasabb résznél jársz akkor elveszik tőled és meghatározatlan ideig nem kapod vissza. Mit éreznél? Nem akarlak megsérteni meg semmi, mert nagyon tisztellek a történeteid miatt. Csak rosszul esik ez az egész. Akkor legalább egy napra tedd őket nyilvánossá, hogy legalább aminek a középen vagyok azt elolvashassam. És kb mennyi ideig nem leszel jelen? És miért? Ennyit megérdemlünk szerintem.
      Remélem nem sértettelek meg, ha igen akkor sajnálom.

      Törlés
    3. 2016.01.01.
      "Ha nagyon színpadias vagy költői akarnék lenni, azt mondanám, egy út véget ért vagy egy ajtó becsukódott. De nem mondom azt, helyette itt az ideje megköszönni az elmúlt éveket. Nem azért vagyok itt, hogy szidjam a blogger-közösséget, az éretlen gondolkodást, a rossz díjrendszert, a blogspot élhetetlen struktúráját, a giccs felé fordulást, a mennyiség a minőség felett elvet, a tiszteletlenséget, a kettős mércét, a kiközösítést vagy a világbéke meg nem létét. Ez nem csak ebben a közösségben van így, tudom jól, de dióhéjban ezek (is) az okai annak, hogy az előre meg nem határozható idejű hiátusnak FantasyGirl életében. Egyelőre nem tervezném, hogy visszajönnék, de megtanultam, hogy soha ne mondd, hogy soha.
      Egyszer valaki kérdezte tőlem: ki lehet ebből öregedni?
      Azt feleltem neki, hogy a blogolásból igen, az írásból nem. Szóval nem, nem hagyom abba az írást, jelenleg is írok több történetet: magamnak, a húgaimnak, a barátaimnak, egy másik közösségnek másik néven. Angolul! Nagyon nagy kihívás, de hihetetlen érzés, hogy ha egy maláj vagy orosz ezúton olvas tőled vagy amikor egy ausztrál azt mondja, hogy nem jött volna rá, hogy nem angol anyanyelvű vagy. Ezek megtörténtek velem, és bár az említett helynek is megvannak a maga hátrányai, a szerkezete jobb mint a blogger, mert lehet téma szerint blogok közt keresni, aki ír kommentet, pontot kap érte, mert ösztönzik arra, hogy fejtse ki a véleményét.
      És nem, nem azért hagyom itt a blogspotot, mert nem bírom el a kettőt együtt. Azért mentem el oda, mert nem bírok itt maradni. Nagyjából két éve volt egy törés a felfogásomban, az íráshoz való hozzáállásomban. Megcsömörlöttem, megtorpantam, egyre inkább azt tapasztaltam, hogy nem vagyok képes fejlődni, rosszul állok hozzá ehhez az egészhez, hogy valami nincs rendben. Akkor éreztem először, hogy itt az ideje búcsúzni, de végül maradtam, és az elmúlt 2 évben volt, hogy megbántam. Volt, hogy nem akartam befejezni ezt a sorozatot, de szeretem tisztességesen megírni, amit elkezdek. De már egy éve biztos voltam benne, hogy ha eljön a nap, amikor befejezem a Szirmokat, azzal FantasyGirl karrierjének is vége.
      Azt mondják, az idő megszépíti a dolgokat. Szerintem az írásnál nem így van. Idővel objektívabban látod a hibáidat. Például, hogy a regényed, amivel indultál Aranymosáson túl klisés volt ahhoz, hogy akár olvasóként te magad is adj neki egy esélyt vagy hogy erőltetett, amit írsz és az elvárások nyomása alatt élsz. Utólag persze könnyű okosnak lenni, és először csak az időhiányra fogtam, de egyre inkább belátom, hogy nem akarok kiadásra írni történeteket. Magamnak akarok írni történeteket, mégpedig sokat! Annyi téma van, amit szeretnék kidolgozni, annyi olyan, amihez nem is mernék ebben a blogger-környezetben hozzányúlni, mert nem elég komoly, érett, nyitott, elfogadó hozzá az olvasók nagy része, én pedig nem szeretném, hogy ez kontrolláljon. Az életben annyi korlát van, nem akarom, hogy az írásban is legyen. Nem akarok elvárásokkal bíbelődni, arról akarok írni, amiről mondanivalóm van. S jelenleg úgy érzem, hogy itt és FantasyGirlként erre nincsen lehetőségem. Már 2 éve így érzem, nem csak mostanában, úgyhogy ezt nem tudjátok megváltoztatni, túl mélyen gyökeret vert bennem a gondolat.
      [...]
      Csalódtam, örültem, becsapva éreztem magamat, megtisztelve éreztem magamat, fáradt voltam, élénk voltam. Blogger voltam. Köszönöm ezt a több mint 5 évet nektek! Nem fogom egyhamar elfelejteni, az biztos. Nem kérem, hogy értsetek meg - annak ellenére sem, hogy ebben a posztban jobban megismerhettetek, mint valaha. Arra ott vagyok én. De kérlek, ne haragudjatok. Az élet túl rövid ahhoz, hogy erre pazaroljuk."
      Ez a miért.
      Ami pedig azt illeti, megéltem (élem) a helyzetedet. Több nagy kedvenc történetem is félbemaradt vagy letörölték az online világból. Megesik. Az írók is emberek, megvannak az okaik.
      Nem sértettél meg, megértelek. Ha valakinek itt sajnálnia kell a dolgokat az én vagyok.

      Törlés
  3. Szia én is azért irnék amiért az előttem iró.Nagyon szeretem a történeteidet és jó őket újra olvasni pont ma akartam a bármi is történjéket újra olvasni amikor látom hogy meghívó kell hozzá :( Ha esetleg nem is teszed újra nyilvánossá a blogjaidat akkor küldenél hozzájuk meghívót? Az e-mail címem: barbi0422@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Barbi!
      Fentebb olvashatod a magyarázatom, és sajnálom, de nem szeretnék senkivel sem kivételezni. Remélem, nem neheztelsz emiatt rám.
      Üdv, FantasyGirl

      Törlés
  4. Drága FantasyGirl és szerecsendio!
    Őszintének kell lennem, és ez most nem lesz szép tőlem, de eredetileg nem akartam ide írni. Aztán elolvastam a kommenteket, és kicsit mérges lettem, de ezt nagy nehezen leküzdöttem és elkezdtem írni ezt a megjegyzést.
    Szeretnék szépen sorban mindent kifejteni, hogy méltón elbúcsúzzak én is ettől a blogtól és a történettől, de lehet, hogy csapongani fogok, mert csak nemrég fejeztem be az utolsó fejezet olvasását, és még eléggé a hatása alatt állok.
    Amikor először találkoztam ezzel a bloggal, az még az első részek alatt volt, bár ez még csak most tudatosult bennem. Már emlékszem, hogy akkor még csak a cím és a kinézet volt meg, és talán egy olyan felirat, hogy "nyitás hamarosan". Akkor még nyugodt szívvel bezártam az oldalt, fogalmam sem volt, miről is szól ez az egész Útvesztő dolog.
    Aztán majdnem egy félévvel, évvel később találtam rá újra, akkor már az utolsó fejezetek töltöttétek fel. Akkor már megismerkedtem FantasyGirl munkáival, így gondoltam biztos jó lehet, hát feliratkoztam az oldalra, de a történet alapját még akkor sem ismertem.
    Majd belebotlottam a könyvekbe, kivégeztem a filmeket, és fanficek után kezdtem kutatni, hogy kiengeszteljem háborgó lelkem, ami végtelenül össze volt törve Newt halála miatt. És akkor megláttam, a feliratkozott blogjaim között a történeteteket! Istenem, milyen jól tettem, hogy anno feliratkoztam, különben msot annyival szegényebb lennék!
    Korábban csak angol ficeket olvastam a témában (ezt lehet, hogy már említettem egy kommentemben), de a mai napig egyik sem érhet fel ehhez!
    A történet csodálatosan ki van találva, minden részlete pontosan illik oda, ahol van, minden okkal történik, előbb vagy utóbb mindennek meglátjuk benne az értelmét. Érzelmileg egy hullámvasutat jártam be olvasás közben, néha sírtam, néha nevettem, néha szánakoztam, de legtöbbször a szívem szakadt meg. A szereplők tökéletesek a maguk tökéletlenül emberi módján. Azt hiszem, Mary és Newt mindig is a példaképeim lesznek ezentúl, akár emberségről, kitartásról, szerelemről vagy küzdésről, túlélésről van szó. Olyan szereplőket alkotattok meg, akik élnek és lélegeznek a számomra, akiket soha nem fogok tudni kiverni a fejemből. És ezt nagyon köszönöm nektek.
    Egyetértek B.-bel, én is szeretek olvasni kulisszatitkokról, jó látni, hogyan alakul egy történet írás közben, vagy mihez milyen módszereket alkalmaz az író, mit élhet át írás közben.
    Mint már említettem, FantasyGirl munkáival már ez előtt a blog előtt megismerkedtem (és szerecsendióéval is, de erről később), és azoknak hála jutottam el végül ehhez a történethez. Már elolvastam a több történetedet is, és ezúton is sajnálom, amiért nem kommenteltem. Ahogy az eggyel előttem szóló, úgy én is olvastam a 5SOS-os történeteidet, de én még csak a Playboy elején jártam, de félbe hagytam az olvasását, mert nem volt rá időm. Közben pedig megláttam a búcsúbejegyzésed, amit nagyon szomorúan olvastam, hiszen te voltál és vagy az egyik kedvenc íróm a bloggeren. Csak tegnap vettem észre, hogy nem lehet elérni a blogjaidat, amit sajnálok, de megértek. Szükséged van az elszakadásra a blogger világától, és teljes mértékig támogatlak, még ha ez azt is jelenti, hogy többet (vagy csak egyelőre) nem olvashatok tőled új és más történeteket. De addig is köszönöm, amiért azt, amit olvastam közülök, megosztottad velünk és boldoggá tettél azokon a perceken, amíg olvastam őket! Nagyon köszönöm ezt FantasyGirl, vagyis most már talán Kitti, ha szólíthatlak ezentúl így.
    Szerecsendió! A te Halálmadaraddal is megismerkedtem már korábban. Pont befejeztem Az angyal olvasását, és szintúgy fanficeket kerestem, csak akkor árnyvadászosokat, és szembejött velem a tiéd. Akkor még éppen írtad azt a történetet, elolvastam a fent lévő fejezeteket, és örültem amiért ilyen jót találtam, de aztán valamiért nem mentettem el az oldalad és idővel el is felejtkeztem róla. Most viszont ennek a blognak hála újra megtaláltam, és hamarosan neki is kezdek, de előtte szeretném elolvasni a Pokoli szerkezetek trilógiát, szóval később ott is számíthatsz a kommentjeimre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Összességében nagyon köszönöm ezt a csodás élményt, amire mindig szívesen fogok gondolni, és vissza fogok térni, hogy elolvassam újra és újra! Remélem, addigra még többen találnak rá erre a fantasztikus történetre, és lesz bennük annyi, hogy egy rövid kommentet hagynak maguk után, ami legalább a történethez is kapcsolódik! Mert egyet kell értenem B.-vel valóban én is sokszor értetlenül álltam a dolog előtt, amikor csak az ő kommentjét láttam a fejezet alatt, pedig több pipa is érkezett, hogy elolvasták.
      Na de, még egyszer is nagyon köszönöm!
      Mindkettőtöknek további sok sikert kívánok a további történeteitekhez! Szerecsendió még biztos találkozni fog a kommentjeimmel, és remélem, hogy egyszer majd Kittiéhez is írhatok, ha nem is bloggeren!
      Köszönöm, lányok!!! <3
      Millió puszi és ölelés, Kat

      Törlés
    2. Kedves Kat!

      Nem is tudom, hogyan önthetném szavakba azt, amit most érzek. Először is, sajnálom, hogy csak ilyen későn válaszolok, de biztosíthatlak, hogy immár az összes kommentedre felkerült a válasz, még ha kissé megkésve is, de cseppet sem kevesebb szeretettel. Így a történet végére, legalábbis számunkra, mint írók, találtak meg minket az olyan jó olvasók, mint B. és Te. Ti tettétek még élvezetesebbé ezt a történetetet, miattatok mondhatom el, ha valaha kérdeznék, hogy büszke vagyok erre a történetre, mert van akinek ennyire tetszett. Örömmel olvastam, hogy mindig megpróbáltál a dolgoknak mögé látni, okokat keresni és részletesen leírtad nekünk a véleményedet. Igazi kincs vagy! Úgyhogy én hálás vagyok a Sorsnak, amiért visszakeveredtél hozzánk, és köszönöm, hogy végig ilyen lelkes voltál.
      Ami a személyes témámat, a blogger elhagyását illeti, köszönöm, hogy megértesz és támogatsz, nem is tudod mennyit jelent, hogy az olyan megkeresések után, melyek elvárnak tőlem valamit, végre egy olyannal találkozhatok, mely feltétel nélkül elfogad. Remélem, lesz még esélyünk valamilyen formában találkozni!
      Köszönök mindent! <3

      Törlés
    3. Édes, drága Katherine!
      Szerintem nem túlzás, ha azt mondom, te vagy az egyik legjobb dolog, ami történhetett velünk azalatt, míg ezt a történetet írtuk, hiszen a kommentjeid, a lelkes elgondolásaid mindig mosolygásra késztettek minket. Épp ezért nagyon, nagyon örülök, hogy ismételten ide találtál, és hogy még beszélhetünk, ha csak komment formájábanis, a Halálmadár miatt. Már ezért megérte megírni (és folyamatosan, amikor csak az időm engedi a folytatását). Remélem, hogy a benne lévő szereplőkben is találsz majd valami pluszt, mint itt, és majd rájuk is boldogan gondolsz vissza, habár lehet lesz, amikor orr is összetöröm a szíved (mivel még nem említetted szerintem, nem tudom, abban a könyvsorozatban ki is az igazi kedvenced..apropó, szívesen meghallgatnám, hogyan is tetszett a könyv, ha már sikerült elolvasnod mind a hármat).
      Igazából annyi mindent mondanék neked, hogy hirtelen azt sem tudom mit kéne, és szerintem az én gondolatmenetem jelenleg ezerszer csapongóbb, mint a tiéd, azzal ugyanis minden rendben volt.
      Köszönöm, hogy itt voltál nekünk, hogy ennyire kedves és támogató vagy. Nagyon, nagyon sokat jelent nekem minden egyes szavad <3
      És ha egyszer még visszatérsz ide, remélem ugyanolyan örömmel olvasod el a fejezeteket, mint az első alkalommal. Hogy mindig találsz majd benne valamit, valami újat, ami bizonyos szinten pluszt ad az életedhez :)
      Millio puszi Xx

      Törlés